"#1
- Anyúú, ugye megveszed nekem azt a színes táskát?!
- Nem, ott van a testvéredé.
- De az már kopott!
- Akkor sem.
- De anyúú, jó voltam, brühü!
- Nem érted, hogy nem?!
- De nekem az tetszik, brühühü, nekem az kell, brühühühü, bezzeg tesó mindig megkap mindent, brühühü, nem is kérek semmi mást, csak a táskát, brühühüüü...
#2
- Már megint, mit műveltél Ibolya?!
- Áá, semmi különöset. Tudod én már csak ilyen vagyok.
- Akkor mégis, miért kell folyton ezt csinálnod velem?!
- Nem is volt semmi, brühühü.
- Nem mi, még hülyének is nézel?!
- Neem, brühühü, én csak úgy...brühühü, tudod, hogy szeretlek, brühühüü..."
Ezt a két párbeszéded hallottam a napokban, és elgondolkoztam, hogy mikor is sírunk, mit is fejez ki a sírás?
Öröm, meghatódottság
Sírhatunk, mikor egy megható, szívfacsaró jelenetet látunk, vagy elesetteket, akik segítségre szorulnak. Ez különösen igaz, ha a jelenet szereplői gyermekek, idősek, vagy épp kölyök állatok. Ez esetben, átérezve a helyzetet fakadhatunk könnyekre, mert a tehetetlenség fájdalma és szomorúság tör ki rajtunk.
De régen várt örömteli esemény, dolog bekövetkezésekor is meghatódottságunkban sírhatunk, egyfajta megkönnyebbülésként a kitartó, nehéz 'munka' sikerére, vagy éppen a nem várt pozitív kimenetelű esemény hatására.
