Mikor kerül rám is sor ?

"Mit tehetek, ha végre szeretnék én is egy jó programot csinálni, de a barátom nem akar velem tartani. Pedig én mindig elkísérem mindenhova, focimeccsre, kerékpártúrára, hegymászásra és még sorolhatnám. Ezeket ő nagyon szereti, és számos ilyen programot szervez, és el is várja, hogy elmenjek rá. Én persze, hogy a kedvében járjak jó képet vágok hozzá és elmegyek vele. De van, hogy én mégsem érzem jól magam. Bezzeg akkor meg haragszik, ha én nélküle megyek el valahova. Ez jó volt még a kapcsolatunk elején, de mára kicsit egysíkú, hogy lesz ezután, mire számíthatok?"

Milyen érdekes, mintha már hallottam volna ezt a problémát, nem is egy embertől. A kérdés az, hogyan lehetne ezt megoldani, nem pedig az, hogy miért ilyen a másik.

Az ilyen esetekből az derül ki, hogy a kapcsolat elején sokszor másnak mutatjuk magunkat, mint akik valójában vagyunk, színészkedünk, elvárások vannak és végül lázadás lesz belőle, és közben senki sem figyel a másikra, csak a saját akaratát akarja érvényre juttatni.

Innentől kezdve meg egy harcban találja magát, ahol a tét, hogy ki kapjon több figyelmet, kinek az álmai válnak valóra, rábeszélve, manipulálva a másikat, hogy "önszántából" segítsen a mi örömünk elérésében. Ezáltal teljesen ki is használjuk a másikat, szinte érzelmileg zsarolva, hogy ő tehet majd arról, ha netán nem leszünk boldogok.

Mire figyeljünk?

Munkahelyi stressz

"Az utóbbi 9 hónapban egyre rosszabbul éreztem magam a munkahelyemen. A munka nem csökken, új embert nem lehet felvenni, így is folyton azt mondják, hogy ha rosszul dolgozunk fel is út, le is út, úgyis van sok száz jelentkező egy-egy helyre. Van, hogy gyomorgörccsel megyek be dolgozni és olyan nagyon várom már a hétvégét, hogy lazíthassak, elengedhessem magam. Előfordult konfliktus is munkatársakkal, bár korábban is volt ilyen, de könnyen megoldottuk. Most mindenki egy kicsit feszültebb, idegesebb, valahogy nem látjuk a jövőt, de dolgozni meg kell, mert kell a pénz. Jó lenne tudni, hogy lehetne visszahozni a régi szép időt, a boldog békeidőt legalább a munkahelyen!"

Úgy gondolom, a munkahelyi stressz ma már nem egyedi eset, szinte minden munkahelyen megtalálható. Van, ahol intenzívebb a hatása, van, ahol nem olyan erős. Az intenzívebb stressz talán azért jobb, mert rögtön felszínre tör, rögtön jelentkezik a hatása, így felismerve pedig könnyebben lehet ellene tenni. Ezzel szemben a lassú, és csendes stressz hosszabb távon károsabb, elvégre ez mindig az ingerküszöb határán van és könnyebb elnyomni.

Elnyomni egyik esetben sem szabad, sem alkohollal, sem gyógyszerekkel, sem drogokkal, féktelen bulizással a hétvégén, mert ezekkel csak ideig-óráig sikerül megszabadulni a rossz érzéstől, a nyomástól, de hétfőtől meg minden kezdődik előröl. Ráadásul a kiváltó valós okot nem szüntetjük meg!

A stressz az alapvetően jelen van életünkben. Lehet jó is, amennyiben tettre sarkall, változásra késztet és természetesen belülről jön, nem külső nyomás hatására generálódik, ha nem kényszerűségből jelenik meg. Ez inkább a motivációval kellene, hogy karöltve járjon. Sajnos ma már inkább az erőnket leszívó stressz jellemző, mivel elszoktunk a változásoktól. Jön egy új kolléga és másképp akarja csinálni a munkát, mint eddig megszokták, vagy egy új főnök új ötletekkel, új országvezetés, új szomszéd, új kocsi stb. És máris rosszul reagálunk a dolgokra, rosszul viseljük a változást.

Miért?!

Távol egymástól ?!

"Egy dilemma előtt állok. Honnan tudhatom, hogy jól döntök? Amíg másokkal történik, addig fel sem tűnik az embernek. Sőt sokkal egyszerűbb is a dolog, mert kívülről és más szemszögből látjuk ugyanazt a helyzetet. De most az én esetemben is előjött. Minden olyan szép és nyugodt volt, de most veszekedés, érvek és ellenérvek kereszttüzében őrlődünk párommal, hogy mi lenne a legjobb megoldás. Fontos most a munka is, mert lakáson hitel van, meg fontos a család is, mert gyermeket is szeretnénk. Mégis a család miatt, a jobb fizetés reményében utazni kénytelen a párom, és így távol lesz és ritkán látjuk egymást. Most mi lesz így?"

Mi a jó megoldás? Hogy lehet jól dönteni?

Az nem derült ki a teljes levélből sem, hogy milyen távolságról beszélünk. A legtöbb felmérés szerint, bár Magyarország nem olyan nagy, mégis kevésbé mobilisak az emberek és csak kevesen vállalnak be lakóhelyüktől távolabbi munkát. Egyrészt, mert köti az embereket a lakáshitel, másrészt pedig a barátok, családok és a kényelem, hogy egy új helyen szinte újra fel kell építeni az életet, lakás, barátok stb.

Külföldön talán kicsivel más a dolog, mert multikulturálisabb, nemzetközibb, ott jobban elfogadják ezt a helyzetet, megértőbbek, igaz ott meg kezelhetnek 'idegenként'. Viszont megélhetés szempontjából előnyösebb lehet, akár a családot is kivinni.

Végül is akár itthon, akár külföldön van a munka az az alaphelyzet, hogy párunktól távol vagyunk, ritkán találkozunk, és a kérdés, hogy mi lesz így a kapcsolattal, érdemes-e folytatni, kitartani?

Segíthetek...?!

"Minden alkalommal, mikor vásárolok egy üzletben, az eladók vagy csak szemeznek velem, azaz észrevétlenül próbálják szemmel tartani, minden egyes mozdulatomat, vagy rögtön letámadnak a már oly' idegesítő 'SEGÍTHETEK?' kérdéssel. Erre más válasz nincs is legtöbbször, mint: NEM! Eleve unottan teszi fel a kérdést, vagy olyan felháborodott hangnemben, mintha épp megzavartam volna a sziesztában. Miért van az, hogy eleve rosszat feltételeznek az üzletbe betérőről, mintha nem tudnák ki kiért van és mégis én érezzem magam kellemetlenül a kényszerhelyzetben? Kedvem meg nincs ahhoz, hogy a város másik végébe menjek vásárolni, pláne, ha ott is így kezelik a vevőket. Mégis, hogy érdemes kezelni ezt?"

Ezt olvasva, miben is segíthetek valójában?!

A viccet félretéve, úgy gondolom, mindenki került már ilyen helyzetbe, sőt bátran ki merem jelenteni, hogy ez az általános. Ez igazából egy külső tényező, amire nem vagyunk közvetlen hatással. Akkor lennénk, ha mi tanítanánk meg az üzleti jó modort. El kell fogadni, hogy az üzletekben lévő alkalmazottak egy része ezt kérdezi. Talán mert ők is kényszerből vannak ott, mert kell az állás, kell a pénz, és jobb híján csak ott dolgozgat. Ha a vezetője jobban odafigyelne, akkor biztos foglalkozna a munkatársaival, vagy fel sem venné a saját jól megfontolt érdekében.

Megjegyzem a mai nézetekkel ellentétben a kereskedelem, az értékesítés egy szakma. Sajnos kissé felhígult az utóbbi évtizedekben, így nem is csoda, hogy találkozunk rossz hozzáállással, hányaveti, lekezelő magatartással, szakbarbárokkal. Könnyű volna kijelenteni, hogy ez csak is a dolgozó hibája. A dolgozók javarészt azt teszik, amit mondanak neki.

Mit tehetünk vásárlóként, hogy ne kerüljünk az ilyen üzletekben történő vásárláskor  mi is a rossz hangulat hatása alá?

MLM keselyűk

"Szinte minden hónapban megkeresnek valamilyen szenzációs ajánlattal, valami nagyon új dologgal, amiből részesedhetek. Ez újabb és újabb csoda-étrendkiegészítők, pénzügyi befektetések, vásárló közösségek, tagsági rendszerek kapcsán jön elő. Bár korábban érdekelt az mlm, mert úgy gondoltam, az fogja számomra a szabadságot meghozni, de ezekkel a rámenős, erőszakos megkeresésekkel elvették a kedvem attól, hogy komolyabban is foglalkozzam vele. Persze, mivel ismerős ajánlja van, hogy vásárolok ezt-azt, de ennyiben ki is merül az egész. Igazából már fáraszt a sok megkeresés és bevallom nem vagyok elég erős, hogy NEM-et mondjak, és a végén ott vagyok, hogy már vásárolok is, majd hetekig fel sem veszem a telefont, nehogy újra rávegyenek a vásárlásra. Hogy lehetne hatásosan elkerülni ezeket a megkereséseseket, pláne, hogy rávegyenek vásárlásra?"

Ez sajnos nem egyedi eset. Bár sokszor hallani, hogy milyen jól megy az mlm üzlet Magyarországon, mégsem látni a dinamikus növekedést, a rendszeres vásárlást, amit az emberek maguktól végeznek és nem kell őket folyton noszogatni.

Félreértés ne essék, én jómagam szimpatizálok a tisztességes mlm üzlettel, a normális, rendes mlm-vállalkozókkal, üzletemberekkel. Mert ők nem tukmálnak, hanem valóban segítségemre vannak. Nem elég csak azt nézni, hogy milyen nagy forgalmat bonyolított a cég, és nemzetközi viszonylatban milyen helyezése van. Ez önmagában nem elég információ, ha már foglalkozni akarunk valamilyen mlm-mel. Mert az a forgalom miből adódott azt már nem részletezik, vagy csak a zseniális vezetésnek tulajdonítják.

De térjünk vissza az mlm hírét rontó keselyűkre. Ők azok, akik a gyors meggazdagodásra törekednek és magukat helyezik minden elé. Természetesen ott vannak minden értékesítési tréningen, eladást tanító előadáson és buzgón jegyzetelnek.

Ne feledjük, az értékesítés egy szakma, a gyorstalpalókon tanított dolgok ugyan nagyon hatásosak tudnak lenni, de elsősorban csak is rövidtávon. Nem meglepő, hogy az így megnyert vevők nagy része önmagától mégsem mutat egyre növekvő fogyasztást. Bezzeg, aki rendesen felépítette az értékesítési folyamatát, annak nincs is baja ezzel és nem azzal tölti ideje nagy részét, hogy újabb és újabb vevőket vadásszon le, és folyton emlékeztesse, hogy már megint eltelt egy hónap és vásároljon, mert mi lesz így vele.

Mivel a tukmálós mlm-esnek, ügynöknek, brókereknek nem mi számítunk, ezért a saját jól megfontolt érdekünk, mind anyagi, mind nyugalmi szempontból, hogy kivegyük az irányítást a kezükből és könnyedén, szórakozva tudjuk elküldeni őket, a tőlünk való ajánlások kicsikarása nélkül.

Hogy védekezzünk hatásosan a keselyűk ellen?

Kérj béremelést!

"Rengeteget dolgozom, hajtok, ha kell még túlórát is bevállalok, vagy hazaviszem a munkát. Mégsem vagyok kellően megbecsülve, úgy érzem kihasználnak, robotnak tekintenek. Egyre csökken a motiváltságom, mert amíg én is részese vagyok a cég sikerének az általam nyújtott teljesítmény alapján - hiszen mindig dicséretet kapok -, addig anyagilag ez nem látom. A jó légkörhöz már nem elég a céges buli, a nagy zabálás egyszer egy évben, vagy a vállveregetés, mert a teljesítményt megkövetelik és egyre többet és többet. Ha jól megy a cég szekere, akkor megérdemlek én is egy kis anyagi elismerést! Hogy fogjak hozzá, hogy ki ne rúgjanak?"

Nagyszerű a meglátás! És ki is derül rögtön, hogy ez kényes terület.

Nézzük meg több oldalról ezt a kérdést, a gondolatoktól, vágyott állapottól a tényeken át, egészen a cselekedetig!

Milyen jó is lenne, ha több fizetést kapnánk! Ott a vágyott állapot, hogy már egy ideje mást sem csinálunk, csak azt bizonyítjuk a vezetésnek, hogy jól döntöttetek, mikor felvettek. És mi határozza meg, hogy ez a bizonyítási szakasz, mennyi ideig is tart? Bizonyára rávágtad, hogy mi más, mint a szerződésben meghatározott próbaidő. Milyen jól is hangzik, és úgy tűnhet ez az igazság, ez a hallgatólagosan is elfogadott tényállás.

Mivel ez a mérvadó, ezért miután úgy érezzük, eljött az idő és befejeződött a "bizonyítási kényszer", máris jelentkeznek a magasabb bér iránti elvárás tünetei, majd azért fog hajtani az ember, hogy el ne veszítse a munkahelyét. Azt hisszük jogosak az elvárásaink. Úgy gondoljuk a munkáltató elvárta a kimagasló teljesítményt, ennek mi eleget tettünk és most jöhet a mi elvárásunk. Amit elfelejtünk, hogy alá-fölé rendeltségben állunk. Ezt a kényszert a munkáltatók a szerződésben foglaltakkal küszöbölik ki, hogy próbaidő után a bért emelik egy kicsit, mutatva, most már teljes jogú tagjai vagyunk a csapatnak és megérdemeljük a teljes fizetést az adott pozícióban és ezzel maradjunk is veszteg jóóóóóóóóó darabig.

Bár lehet a teljesítményünk kimagasló, egyenlőre a gondolataink és hozzáállásunk, no meg a munkaszerződés választ el bennünket attól a bértől, amire vágyunk. Jó esetben már a felvételi beszélgetés alatt kiderül mi a bérigény és a cég ezt meg is adja. De meglepő, hogy alig két év alatt már ezzel a bérrel sem leszünk elégedettek, feltehetőleg azért, mert eleve nem a valós elképzelésünket mondtuk. Kevésbé jó esetben pedig ígéretet kapunk arra, hogy ha jól teljesítünk, akkor megkapjuk a kért összeget is. Bár ezt meg sokszor elfelejtik, pláne, ha nincs leírva.

Hol a gond?