A NEM...

"Jó napot kívánok XY vagyok a Z cégtől, jó időben zavarom? Csak pár percre tartanám fel, mert a végén lesz ajándék is, szóval szeretném megismertetni Önnel, hogy egyik partnerünk ingyenesen elvégzi az Ön pénzügyeinek a vizsgálatát - mint régi, kedves ügyfelünknek - és rögtön javasolni is fognak tudni egy remek lehetőséget, hogy az Ön pénze jó helyen legyen, mi meg adunk egy SIM-kártyát ajándékba..."

Év vége felé nem meglepő, hogy sok 'nagy' cég próbálkozik valamit rásózni az emberekre, gondolván, hogy ilyenkor úgyis mindenki költ, és így egyszerűbb bármilyen szolgáltatást, vagy terméket rátukmálni mindenkire.

És nem egyedi eset, mert a pénzügyi, biztosítási terület mellett, ott vannak még az mlm cégek is. Természetesen vannak jó termékek, és azzal is egyetértek, hogy kell a vevővel kommunikálni, csak nem mindegy, hogy és mikor.

Azt túlzásnak tartom, hogy csak Karácsony előtt indul meg a dömping. Addig hol voltak a remek ajánlataikkal? Épp kidolgozták? Lehet, hogy régebben működött ez a tukmálós módszer, ma már nem! Ezt vajon az 'okos' céges marketingesek nem látják? Pedig már lehetett hallani nem is keveset a változásokról és nem is egy előadás, tréning témája volt.

Ami külön érdekes, hogy az elmúlt 2 hétben 9 hívást kaptam remek lehetőségekről. Szinte minden napra jutott egy és a mondókájukban sem volt semmi különleges. Ha már régi kedves ügyfelük vagyok, miért nem akartak velem kommunikálni korábban? Ugyanakkor igyekszik úgy előadni, hogy még én legyek hálás, amiért másnak is kiadja az elérhetőségemet, elvégre nekem akarnak jót. De meg sem kérdezték korábban, hogy mit is akarok.

Mi is történt?

Hála

"Már megint drágulás várható, bezzeg a fizetés nem emelkedik olyan mértékben. Bezzeg 'Gizi' több jutalmat kapott mint én, pedig mennyit dolgoztam egész évben én is. Ráadásul kellene már egy nagyobb tévé, hogy fogjuk így megvenni? Sőt már az egy éves telefonomat is le kellene cserélni, nem is beszélve a kanapéról, a hűtőről, kellene egy mosogatógép is.....

És még sorolhatná mindenki miért nem elégedett és mire is vágyik"

Karácsony előtt elgondolkoztató, hogy sokan papolnak a szeretetről közben meg pont ők nem mutatják egy csepp jelét sem a szeretetnek. Azt nézik mi van a másiknak és mi nincs nekik. Mert a másik már elhappolta előle, pedig meg sem érdemli.

Érdemes átgondolni, hogy valóban arra van szüksége, valóban használni, azaz teljes mértékben használni is fogja, vagy csak arra kell, hogy mutogassa, mint valami trófeát. Nem csoda, hogy sokan el vannak adósodva, hiszen valós igényeikkel ellentétben mentek bele mindenféle vásárlásba. Valószínűleg a 'kivagyiság' céljából.

Sírás-rívás...

"#1

- Anyúú, ugye megveszed nekem azt a színes táskát?!

- Nem, ott van a testvéredé.

- De az már kopott!

- Akkor sem.

- De anyúú, jó voltam, brühü!

- Nem érted, hogy nem?!

- De nekem az tetszik, brühühü, nekem az kell, brühühühü, bezzeg tesó mindig megkap mindent, brühühü, nem is kérek semmi mást, csak a táskát, brühühüüü...

#2

- Már megint, mit műveltél Ibolya?!

- Áá, semmi különöset. Tudod én már csak ilyen vagyok.

- Akkor mégis, miért kell folyton ezt csinálnod velem?!

- Nem is volt semmi, brühühü.

- Nem mi, még hülyének is nézel?!

- Neem, brühühü, én csak úgy...brühühü, tudod, hogy szeretlek, brühühüü..."

Ezt a két párbeszéded hallottam a napokban, és elgondolkoztam, hogy mikor is sírunk, mit is fejez ki a sírás?

Öröm, meghatódottság

Sírhatunk, mikor egy megható, szívfacsaró jelenetet látunk, vagy elesetteket, akik segítségre szorulnak. Ez különösen igaz, ha a jelenet szereplői gyermekek, idősek, vagy épp kölyök állatok. Ez esetben, átérezve a helyzetet fakadhatunk könnyekre, mert a tehetetlenség fájdalma és szomorúság tör ki rajtunk.

De régen várt örömteli esemény, dolog bekövetkezésekor is meghatódottságunkban sírhatunk, egyfajta megkönnyebbülésként a kitartó, nehéz 'munka' sikerére, vagy éppen a nem várt pozitív kimenetelű esemény hatására.

Füllentés vagy Hazugság?!

"Miért nem érti meg szegény, hogy miatta nem mondtam el. Az ő érdekében történt, nem hazudtam, csak füllentettem, vagy inkább el sem mondtam az igazat, hogy ne érezze magát rosszul. De ez a szemét eladó, hogy átvert, nem mondta, hogy a laptop nem fogja bírni a terhelést...."

A fentiek, egy beszélgetés nagyon tömör kivonatát adják vissza. Mert a közel húsz perces monológból ez volt a lényeg. Egy fiatal anyuka mesélt megpróbáltatásairól és arról, hogy a férje miért is neheztel rá, mert ez számára érthetetlen.

Vajon miért?

Fel sem tűnt neki, hogy amit megtettek vele, azt tette ő is mással. Fel sem tűnt, hogy milyen rosszul esett neki a fél információ és a hamis állítás adott dolog kapcsán, de ha már ő tette ugyanezt, akkor az rendben is van.

Mi is a füllentés és a hazugság?

Pár-kapcsolat...

"Kissé tartok a házasságtól, annyi válás van manapság. Persze ez nem törvényszerű, azért igyekszem beletenni a kapcsolatba apait-anyait, de látok környezetemben sok rossz mintát. Megfontolt vagyok. Sajnálom azokat, akik csak úgy beleugranak egy kapcsolatba, hogy majd lesz valahogy, csak ne legyen egyedül addig sem, aztán meg csodálkozik, hogy nem működik, vagy épp féltékeny a másikra. A panaszkodókat meg nem értem, hogy ketyeg az 'órája' és amúgy sincs sok választása, ráadásul mások is ebben a cipőben járnak, szóval majd eléldegélnek egymás mellett, majd a gyerek lehet jobbá teszi a mindennapokat. Tisztelem, becsülöm a kivételeket, sőt példaként tekintek rájuk, ahol figyelnek egymásra, elvárásaik nincsenek, megértik egymást. De mégis miért vannak rossz párkapcsolatok?"

Persze senki sem úgy vág bele egy kapcsolatba, hogy az amúgy is rossz lesz. Legalábbis nem józan ésszel, vagy tudatosan. Magamról tudom, hogy tudok féltékeny lenni, persze csak azért, mert ahelyett, hogy higgadtan megbeszélnénk a felmerülő problémát, inkább hagyom eluralkodni az érzéseimet. És még meg is tudom magyarázni, hiszen téves dolgokat gondolok bele egy-egy szituációba. De ennek már vége, napról-napra egyre jobban tudom kezelni, figyelek érzéseimre és csak is a tényekre szorítkozom.

Ami legfőbb probléma szokott lenni, a túlzott függőség, a társfüggőség, mert csak így érzem magam biztonságban, kerek egésznek. Pedig ennek is megissza mindenki a levét, ha csak nem figyel oda magára. Én például önfejlesztésbe kezdtem és közben kiderült, hogy valami egészen színes tükrön keresztül néztem a világot, és természetesen azt, akit páromnak hittem.

Gyereknevelés

"Mai napig mindig meg tudok döbbenni, hogyha látok egy családnak látszó csoportot, ahol apuka elvan magával, anyuka tiszta ideg, mert a két gyerek - olyan 5 éves és 8 éves formák - igyekszik a szülők agyára menni. Aztán jön a gyerekek szidása, a tiltások, fenyegetések, és a legdurvább az ordibálás, hogy végre hagyják abba a rosszalkodást és üljenek le. Rajtam kívül mások is csak néznek, mint a moziban, van aki rosszallóan ingatja a fejét, de senki nem szól bele. Elvégre ez az ő dolguk, senkinek semmi köze hozzá."

Valójában a meglepő az, hogyha már egy család, akkor miért nem örülnek a gyerekeiknek? Ezek a jelenetek biztos nem először fordulnak elő, és azt mutatja, mintha teher lenne a szülők számára a két 'vásott kölök'.

De a gyerekek nem maguktól lesznek 'vásottak'. Az igaz, hogy próbálgatják a határaikat, kinél mit lehet elérni, hogy tudják megvalósítani álmaikat. Mert ők még bátran mennek előre, mindenféle félelem nélkül, mert hajtja őket, hogy megvalósítsák, amit elképzeltek. Ezt majd mire felnőnek szépen kinevelik belőlük. Bár a sok-sok 'nem szabad', tiltás hatására hamar butának és értéktelennek érezhetik magukat és még gyerekkoruk tele lesz csalódással, mert folyton meg akarnak felelni mindenkinek.

Nem szabad elfelejteni, hogy a gyerek nem egy apró felnőtt, és nem höje, CSAK gyerek! És ennek megfelelően kellene hozzá is állni főleg akkor, ha már valaki családot akart. Mert könnyű ugyan tiltani, jól megdorgálni a gyereket, vagy ha már 'fáraszt', akkor TV elé ültetni, de akkor meg ne vállaljon gyermeket!

Nos, nem arról van szó, hogy ne nézzen TV-t a gyermek, meg hogy nem kell megdorgálni, csak arról, hogy folyton-folyvást nem kell. Ez így nem nevelés.

MLM-bakik...

"...ugye mindenki volt már beteg? Nagyon rossz dolog, ráadásul rengeteg gyógyszert is kell szedni, és az nagyon sokba kerül. Pedig fiatalon nem is gondolná az ember, hogy pár év múlva a rengeteg szennyező anyag, a rossz levegő, a sok mérgező táplálék az milyen súlyos betegségekhez vezet és milyen kritikus lesz az állapota. Ráadásul Magyarország élen jár a szív- és érrendszeri megbetegedésekben, cukorbetegségben, rákban, stb. De ezt most el lehet kerülni, van egy szuper termék, ami megold minden bajt, igaz nem olcsó, de ha a gyógyszerekkel szemben nézzük, akkor tiszta olcsóság, ráadásul egészségünk megér ennyit. Blablabla..."

Régen voltam már ilyen unalmas és általánosságokat felsorakoztató csodaterméket bemutató előadáson. Ezt betanítják nekik, sablonos a képi bemutató hozzá, persze nem hiányozhat a statisztikai kimutatás a betegségekről, majd a terméket használó boldog emberek - akiknek modellek és nem egy tipikus család, vagy épp betegségen túlesett felhasználó, pedig az sokkal életszerűbb lenne, és hiteles - és a végén a hitelesítő dokumentumok.

Nem is lenne ezzel semmi baj, de túl sok az információ, és olyan tömény, annyira tudományosra akarják venni, hogy épp itt veszti el hitelességét, itt mutatja meg, hogy igenis nagyon kiélezett a verseny az MLM-piacon, és ekkor veszi észre, aki észnél van, hogy manipulatív az egész.

Mik a legjellemzőbb bakik, amiből megtudhatjuk, hogy csak az üzlet számít, vagy valóban segíteni akarnak egy-egy problémán?

Figyelj már rám!

"A minap egy műszaki üzletben voltam és miközben egy videó kameráról érdeklődtem, betoppant egy vevő, aki a garanciális javításon átesett turmixgépéért jött. Eddig nem is érdekes a történet. DE, a vevő ahogy letették elé a pultra a terméket, rögtön támadásba lendült és teljesen új garanciajegyet követelt, mondván a garancia újrakezdődik. Erre felkaptam a fejem, hogy mi ez, Mátrix újratöltve? Természetesen az eladónak kerekedett a szeme és ő is emelt hangon lépett a színre, hogy ilyen nincs, csak meghosszabbodik a garancia. Ezt természetesen a vevő nem akarta elfogadni és állította az igazát, mire az eladó sem hagyta magát, mert hát ez mindenhol így szokás, meg ez van és punktum. 15 perc után meguntam, hogy csak elbeszélnek egymás mellett, és már egymás feljelentésével fenyegették egymást, pedig ez az egész 2 perc alatt elintézhető lett volna úgy, hogy a vevő még vissza is térjen vásárolni"

Hogy milyen döbbenetesen egyszerű lett volna megoldás? A végén kiderül!

Rég nem találkoztam ilyen vérmes eladóval és vevővel. Talán mert nem szeretnek reklamálni az emberek, inkább lenyelik a békát egy bizonyos összeg alatt, vagy mert nagyobb üzletekben van rá szabvány, kitöltenek mindenféle fontosnak látszó papírt - persze csak azért, hogy az üzlet levédje a seggét, ha bármilyen jogi útra terelődne az egész - aztán a vevő kap is rögtön egy cserekészüléket?!

Én minőségpárti vagyok, és ha kifizetek valamiért akármekkora összeget, akkor joggal várhatom el, hogy tudja a termék azt, amit kell, úgy, ahogy kell és nem megy tönkre egy-két használat után. Mert ha így van, akkor igenis kár ér, tehát kérhetem a 'kártalanítást'. Pedig sokszor hallottam már, hogy több is veszett Mohácsnál, azért a pár forintért nem reklamálok, inkább veszek egy másikat, legfeljebb abba az üzletbe nem teszem be a lábam többé.

Ez jól is hangzik, de ha belegondolunk, hogyha mindenki így gondolkodik, akkor minek is kellene minőségi termékeket árusítani, hiszen egy-két gagyi átverés esetén sem lesz semmi következménye a dolognak. Mert ki tudja, hogy egy másik üzletben nem ugyanolyan silány lesz az áru? Ráadásul a miért dobnék ki az ablakon újabb összeget, ha nemhogy egy évet, de még felet sem bírt ki a termék? Akkor ne is csodálkozzunk, hogy a kiadásaink megnőnek.

Még kell pár perc...

"Olykor nehéz beosztani az időt, minden összecsap a fejem felett, mert annyi munka és egyéb elintéznivaló jön össze. És persze minden fontos, a főnöknek a jelentése és táblázata, az ügyfélnek válaszolni a kérdéseire, aztán intézni a családi ügyeket, gyerekek, bank, autószerelő, stb. Ha egy nap 36 órából állna, az sem lenne elég. Van, hogy nem is tudok találkozni a barátokkal, rokonokkal, mert a házi munka mellett örülünk, hogy végre egy kicsit tudunk pihenni a párommal is. Mások, hogy boldogulnak az idővel?"

Mások nevében nem tudok nyilatkozni, a sajátomban azt tudom, hogy nem mindig sikerül nekem sem az idő jó beosztása. Erre szokták mondani, hogy ember tervez, Isten végez. De ez persze nagyon is egyszerű lenne. Könnyű is lenne mutogatni másokra, meg az Égre, hogy hát nem rajtunk múlott az egész. Az időnkkel magunknak számolunk el.

Környezetemben azért látom, hogy másnak sem olyan egyszerű jól beosztani az idejét. De bárki körülnéz, láthatja, hogy szinte mindenki rohan, ideges. Olyan, mintha lemaradnának valamiről, ezért meg sem állnak még egy percre sem. Gondolj csak bele, mikor megkérdeznek téged is: hogy vagy? És a választ meg sem várva, már rohan is tovább az illető, vagy belekezd a saját mondókájába. És mi a helyzet mikor te kérdezed ugyanezt?

A válasz is rövid lesz sok esetben, mert sietsz tovább, vagy mert amúgy sincs sok mondanivalód, meg eleve felületes lesz, mert ugye sok a dolgod?!

Ráadásul egy újsághír szerint egyre inkább nő a fagyasztott félkész-, és késztermékek, instant dolgok vásárlása. Úgy tűnik magunkra van a legkevesebb időnk. Ha magunkra nincs, akkor másra, más dologra hogy is lenne?

Te is szoktál hibázni?

"Nem először fordult már elő, hogy a főnököm megmondta mit kell csinálni, folyton kijavít, ha meg valami nem úgy történik, akkor rögtön keresi a hibást, mondván biztos nem úgy csináltuk, ahogy ő azt elmondta, vagy nem figyeltünk eléggé. Nem könnyű úgy dolgozni, hogy más módszerei, ritmusa szerint kell végezni a feladatokat. Pedig mindig tartunk értekezletet, el lehet mondani, ki, mit gondol, hogy kellene megcsinálni az új projektet, de a főnökkel egyszerűen nem lehet vitatkozni. Elvégre ő a főnök, csak jobban tudja, mit, hogyan kell csinálni, ő sosem hibázik, csak mi. Milyen jó lenne, ha egyszer nem találna egyetlen apró hibát sem!"

Ehhez hasonló helyzetek gyakorta előfordulnak a munkahelyeken. Elvégre ott még nagyban az alá-felé rendeltség hagyományai vannak. Van, hogy nem baj egy ilyen helyzet, de sok esetben a munka hatékonyságát rontja.

Nemcsak a vezető tol ki magával, elvégre rengeteg idejét fogja elrabolni a kézzel irányítás, a tekintély fenntartása, de ezen túl még a dolgozók helyett is kell majd gondolkodni, elvégre a kevésbé motivált dolgozók el fogják várni az esetek 90%-ban, hogy majd helyettük úgyis megmondja a helyes lépést valaki, nekik csak végre kell hajtani és kész is. De a dolgozók is csak butulni fognak mellette és stagnál a teljesítmény.

A bejegyzés végén van egy videó, amiben megfogott egy gondolat, hogy megy a harc, hogy kinek legyen igaza, és ki tudja jobban, mit is kellene tenni adott esetekben, mert az a legjobb megoldás és nincs is más, különben csak hibázni fog mindenki.

De kinek is van igaza?

Te is kreatív vagy?!

"Egy olyan cégnél dolgozom, ahol havonta egy napra leülünk és ötletelni kell, hogyan javíthatók a cég statisztikái, üzleti eredményei. Ilyenkor van, hogy gyomorgörccsel megyek be, mert félek, hogy nem lesz jó ötletem, ráadásul nem is megy mindig felszólításra, hogy márpedig most pár óra alatt kitalálok valami nagyon jót. Pedig megnyugtatnak a vezetők is, hogy semmi gond, ha nem jut eszembe semmi, ráadásul többen leszünk és akkor majd csak beugrik a hallottak alapján nekem is valami. Sőt bármit lehet mondani, mert nincs jó vagy rossz, elvégre az ötletek után jön majd az, hogy mit is tudunk és akarunk megvalósítani, kipróbálni. Ennek ellenére, kicsit frusztrál, hogy vannak, akik csak úgy ontják magukból az ötleteket. Lehet beléjük több kreativitás szorult?"

Hogy, kibe szorult több kreativitás, azt nehéz eldönteni, mert ez egy összehasonlítás eredménye lesz. Ha magunkhoz mérjük a dolgokat, akkor biztos fogunk találni olyanokat, akik kreatívabbnak tűnnek, és olyanokat is, akik kevésbé kreatívak, mint mi.

Az első esetben, kicsit kényelmetlenül érezhetjük magunkat, akár még frusztrálhat is a dolog. Pedig ennek is van előnye, ha igyekszünk tanulni az esetből, az illetőtől, vagy ha nagyon kényelmesek vagyunk, akkor vele oldatunk meg számtalan kreativitást igénylő feladatot. Mégis sok esetben inkább tartunk ez ilyen személyektől, mert úgy véljük talán még okosabbak is. Ez pedig hibás következtetés, elvégre egyvalamiben jobbak, mint mi.

A másik esetben viszont okosabbnak hisszük magunkat, jobbnak, mint azok, akik hozzánk képest kevésbé kreatívak. Pedig ez is csak egy viszonyítási alap, ez még nem igazolja, hogy valóban folyamatos és magas színvonalat képviselünk a gondolkodás e területén. Jó esetben fejlődünk és még jobb feladatokat is bíznak ránk, rossz esetben nem fejlődünk sehova, csak élvezzük, hogy másokba még annyi képzelőerős sem szorult mint belénk. De...

Kik is a legkreatívabbak a világon?

A figyelem középpontjában

"Hogy lehet elérni, hogy jobban figyeljenek rám az emberek? Az, hogy a munkahelyen, vagy boltban, postán nem figyel rám egy-két személy, nem zavar. Az annál inkább, hogy otthon olyan, mintha a levegőnek beszélnék, mert a feleségem sem figyel oda rám. Sőt az is előfordult, hogy baráti társaságban csak mondtam a magamét, de úgy tűnt nem érdekel senkit. Természetesen nem csak úgy a nagyvilágba beszélek ilyenkor, hanem a feltett kérdésekre igyekszem válaszolni, sőt még én is érdeklődöm a másik felől, mi van vele, hogy van, mik a tervei, stb. Alig kezdek bele a mondandómba, máris félbeszakítanak, mesélnek egy történetet, magukról beszélnek, amit én érdeklődéssel hallgatok. De akkor minek kérdez, ha nem is kíváncsi rám?"

A dolog érdekessége, hogy ezt egy ismerősöm mesélte, rögtön azután, hogy megkérdezte, hogy vagyok, mi újság velem, rég nem találkoztunk meséljek valamit. Épp hogy levegőt vettem és elkezdtem bevezetni mondandómat azzal, hogy 'Köszönöm jól vagyok és képzeld el, milyen érdekes, amivel épp....', eddig jutottam, mikor félbeszakított és elpanaszolta mi is nyomja a lelkét.

Nem először fordult már elő ez velem. Természetesen nem az, hogy félbeszakítanak a mondandómban - mert általában jó a beszélőkém és annyira bele tudok lendülni, hogy szóhoz sem jutnak mellettem :) - hanem az, hogy elmondják mi is van velük igazából, mi is nyomja lelküket.

Ennek örülök is, mert ezt úgy tekintem, hogy bíznak bennem, hogy én vagyok az, aki valóban meghallgatja őket, és azért előfordul, hogy még sikerül rávezetni az általa legjobbnak tartott megoldásra. És ehhez nem kell más, mint egy kis figyelmes, érdeklődő beszélgetés, és jó kérdések. :-)

Hogy megosztom ezt a történetet, az nem jelenti, hogy elárulnám, vagy pellengérre állítanám gyengesége miatt. Ez inkább jó példa, egy elgondolkodtató eset, amivel mindenki találkozott már, úgy vélem. És a legjobb, amit tehetünk, hogy odafigyelünk erre.

Mi hiányzott az ismerősből?

Mikor kerül rám is sor ?

"Mit tehetek, ha végre szeretnék én is egy jó programot csinálni, de a barátom nem akar velem tartani. Pedig én mindig elkísérem mindenhova, focimeccsre, kerékpártúrára, hegymászásra és még sorolhatnám. Ezeket ő nagyon szereti, és számos ilyen programot szervez, és el is várja, hogy elmenjek rá. Én persze, hogy a kedvében járjak jó képet vágok hozzá és elmegyek vele. De van, hogy én mégsem érzem jól magam. Bezzeg akkor meg haragszik, ha én nélküle megyek el valahova. Ez jó volt még a kapcsolatunk elején, de mára kicsit egysíkú, hogy lesz ezután, mire számíthatok?"

Milyen érdekes, mintha már hallottam volna ezt a problémát, nem is egy embertől. A kérdés az, hogyan lehetne ezt megoldani, nem pedig az, hogy miért ilyen a másik.

Az ilyen esetekből az derül ki, hogy a kapcsolat elején sokszor másnak mutatjuk magunkat, mint akik valójában vagyunk, színészkedünk, elvárások vannak és végül lázadás lesz belőle, és közben senki sem figyel a másikra, csak a saját akaratát akarja érvényre juttatni.

Innentől kezdve meg egy harcban találja magát, ahol a tét, hogy ki kapjon több figyelmet, kinek az álmai válnak valóra, rábeszélve, manipulálva a másikat, hogy "önszántából" segítsen a mi örömünk elérésében. Ezáltal teljesen ki is használjuk a másikat, szinte érzelmileg zsarolva, hogy ő tehet majd arról, ha netán nem leszünk boldogok.

Mire figyeljünk?

Munkahelyi stressz

"Az utóbbi 9 hónapban egyre rosszabbul éreztem magam a munkahelyemen. A munka nem csökken, új embert nem lehet felvenni, így is folyton azt mondják, hogy ha rosszul dolgozunk fel is út, le is út, úgyis van sok száz jelentkező egy-egy helyre. Van, hogy gyomorgörccsel megyek be dolgozni és olyan nagyon várom már a hétvégét, hogy lazíthassak, elengedhessem magam. Előfordult konfliktus is munkatársakkal, bár korábban is volt ilyen, de könnyen megoldottuk. Most mindenki egy kicsit feszültebb, idegesebb, valahogy nem látjuk a jövőt, de dolgozni meg kell, mert kell a pénz. Jó lenne tudni, hogy lehetne visszahozni a régi szép időt, a boldog békeidőt legalább a munkahelyen!"

Úgy gondolom, a munkahelyi stressz ma már nem egyedi eset, szinte minden munkahelyen megtalálható. Van, ahol intenzívebb a hatása, van, ahol nem olyan erős. Az intenzívebb stressz talán azért jobb, mert rögtön felszínre tör, rögtön jelentkezik a hatása, így felismerve pedig könnyebben lehet ellene tenni. Ezzel szemben a lassú, és csendes stressz hosszabb távon károsabb, elvégre ez mindig az ingerküszöb határán van és könnyebb elnyomni.

Elnyomni egyik esetben sem szabad, sem alkohollal, sem gyógyszerekkel, sem drogokkal, féktelen bulizással a hétvégén, mert ezekkel csak ideig-óráig sikerül megszabadulni a rossz érzéstől, a nyomástól, de hétfőtől meg minden kezdődik előröl. Ráadásul a kiváltó valós okot nem szüntetjük meg!

A stressz az alapvetően jelen van életünkben. Lehet jó is, amennyiben tettre sarkall, változásra késztet és természetesen belülről jön, nem külső nyomás hatására generálódik, ha nem kényszerűségből jelenik meg. Ez inkább a motivációval kellene, hogy karöltve járjon. Sajnos ma már inkább az erőnket leszívó stressz jellemző, mivel elszoktunk a változásoktól. Jön egy új kolléga és másképp akarja csinálni a munkát, mint eddig megszokták, vagy egy új főnök új ötletekkel, új országvezetés, új szomszéd, új kocsi stb. És máris rosszul reagálunk a dolgokra, rosszul viseljük a változást.

Miért?!

Távol egymástól ?!

"Egy dilemma előtt állok. Honnan tudhatom, hogy jól döntök? Amíg másokkal történik, addig fel sem tűnik az embernek. Sőt sokkal egyszerűbb is a dolog, mert kívülről és más szemszögből látjuk ugyanazt a helyzetet. De most az én esetemben is előjött. Minden olyan szép és nyugodt volt, de most veszekedés, érvek és ellenérvek kereszttüzében őrlődünk párommal, hogy mi lenne a legjobb megoldás. Fontos most a munka is, mert lakáson hitel van, meg fontos a család is, mert gyermeket is szeretnénk. Mégis a család miatt, a jobb fizetés reményében utazni kénytelen a párom, és így távol lesz és ritkán látjuk egymást. Most mi lesz így?"

Mi a jó megoldás? Hogy lehet jól dönteni?

Az nem derült ki a teljes levélből sem, hogy milyen távolságról beszélünk. A legtöbb felmérés szerint, bár Magyarország nem olyan nagy, mégis kevésbé mobilisak az emberek és csak kevesen vállalnak be lakóhelyüktől távolabbi munkát. Egyrészt, mert köti az embereket a lakáshitel, másrészt pedig a barátok, családok és a kényelem, hogy egy új helyen szinte újra fel kell építeni az életet, lakás, barátok stb.

Külföldön talán kicsivel más a dolog, mert multikulturálisabb, nemzetközibb, ott jobban elfogadják ezt a helyzetet, megértőbbek, igaz ott meg kezelhetnek 'idegenként'. Viszont megélhetés szempontjából előnyösebb lehet, akár a családot is kivinni.

Végül is akár itthon, akár külföldön van a munka az az alaphelyzet, hogy párunktól távol vagyunk, ritkán találkozunk, és a kérdés, hogy mi lesz így a kapcsolattal, érdemes-e folytatni, kitartani?

Segíthetek...?!

"Minden alkalommal, mikor vásárolok egy üzletben, az eladók vagy csak szemeznek velem, azaz észrevétlenül próbálják szemmel tartani, minden egyes mozdulatomat, vagy rögtön letámadnak a már oly' idegesítő 'SEGÍTHETEK?' kérdéssel. Erre más válasz nincs is legtöbbször, mint: NEM! Eleve unottan teszi fel a kérdést, vagy olyan felháborodott hangnemben, mintha épp megzavartam volna a sziesztában. Miért van az, hogy eleve rosszat feltételeznek az üzletbe betérőről, mintha nem tudnák ki kiért van és mégis én érezzem magam kellemetlenül a kényszerhelyzetben? Kedvem meg nincs ahhoz, hogy a város másik végébe menjek vásárolni, pláne, ha ott is így kezelik a vevőket. Mégis, hogy érdemes kezelni ezt?"

Ezt olvasva, miben is segíthetek valójában?!

A viccet félretéve, úgy gondolom, mindenki került már ilyen helyzetbe, sőt bátran ki merem jelenteni, hogy ez az általános. Ez igazából egy külső tényező, amire nem vagyunk közvetlen hatással. Akkor lennénk, ha mi tanítanánk meg az üzleti jó modort. El kell fogadni, hogy az üzletekben lévő alkalmazottak egy része ezt kérdezi. Talán mert ők is kényszerből vannak ott, mert kell az állás, kell a pénz, és jobb híján csak ott dolgozgat. Ha a vezetője jobban odafigyelne, akkor biztos foglalkozna a munkatársaival, vagy fel sem venné a saját jól megfontolt érdekében.

Megjegyzem a mai nézetekkel ellentétben a kereskedelem, az értékesítés egy szakma. Sajnos kissé felhígult az utóbbi évtizedekben, így nem is csoda, hogy találkozunk rossz hozzáállással, hányaveti, lekezelő magatartással, szakbarbárokkal. Könnyű volna kijelenteni, hogy ez csak is a dolgozó hibája. A dolgozók javarészt azt teszik, amit mondanak neki.

Mit tehetünk vásárlóként, hogy ne kerüljünk az ilyen üzletekben történő vásárláskor  mi is a rossz hangulat hatása alá?

MLM keselyűk

"Szinte minden hónapban megkeresnek valamilyen szenzációs ajánlattal, valami nagyon új dologgal, amiből részesedhetek. Ez újabb és újabb csoda-étrendkiegészítők, pénzügyi befektetések, vásárló közösségek, tagsági rendszerek kapcsán jön elő. Bár korábban érdekelt az mlm, mert úgy gondoltam, az fogja számomra a szabadságot meghozni, de ezekkel a rámenős, erőszakos megkeresésekkel elvették a kedvem attól, hogy komolyabban is foglalkozzam vele. Persze, mivel ismerős ajánlja van, hogy vásárolok ezt-azt, de ennyiben ki is merül az egész. Igazából már fáraszt a sok megkeresés és bevallom nem vagyok elég erős, hogy NEM-et mondjak, és a végén ott vagyok, hogy már vásárolok is, majd hetekig fel sem veszem a telefont, nehogy újra rávegyenek a vásárlásra. Hogy lehetne hatásosan elkerülni ezeket a megkereséseseket, pláne, hogy rávegyenek vásárlásra?"

Ez sajnos nem egyedi eset. Bár sokszor hallani, hogy milyen jól megy az mlm üzlet Magyarországon, mégsem látni a dinamikus növekedést, a rendszeres vásárlást, amit az emberek maguktól végeznek és nem kell őket folyton noszogatni.

Félreértés ne essék, én jómagam szimpatizálok a tisztességes mlm üzlettel, a normális, rendes mlm-vállalkozókkal, üzletemberekkel. Mert ők nem tukmálnak, hanem valóban segítségemre vannak. Nem elég csak azt nézni, hogy milyen nagy forgalmat bonyolított a cég, és nemzetközi viszonylatban milyen helyezése van. Ez önmagában nem elég információ, ha már foglalkozni akarunk valamilyen mlm-mel. Mert az a forgalom miből adódott azt már nem részletezik, vagy csak a zseniális vezetésnek tulajdonítják.

De térjünk vissza az mlm hírét rontó keselyűkre. Ők azok, akik a gyors meggazdagodásra törekednek és magukat helyezik minden elé. Természetesen ott vannak minden értékesítési tréningen, eladást tanító előadáson és buzgón jegyzetelnek.

Ne feledjük, az értékesítés egy szakma, a gyorstalpalókon tanított dolgok ugyan nagyon hatásosak tudnak lenni, de elsősorban csak is rövidtávon. Nem meglepő, hogy az így megnyert vevők nagy része önmagától mégsem mutat egyre növekvő fogyasztást. Bezzeg, aki rendesen felépítette az értékesítési folyamatát, annak nincs is baja ezzel és nem azzal tölti ideje nagy részét, hogy újabb és újabb vevőket vadásszon le, és folyton emlékeztesse, hogy már megint eltelt egy hónap és vásároljon, mert mi lesz így vele.

Mivel a tukmálós mlm-esnek, ügynöknek, brókereknek nem mi számítunk, ezért a saját jól megfontolt érdekünk, mind anyagi, mind nyugalmi szempontból, hogy kivegyük az irányítást a kezükből és könnyedén, szórakozva tudjuk elküldeni őket, a tőlünk való ajánlások kicsikarása nélkül.

Hogy védekezzünk hatásosan a keselyűk ellen?

Kérj béremelést!

"Rengeteget dolgozom, hajtok, ha kell még túlórát is bevállalok, vagy hazaviszem a munkát. Mégsem vagyok kellően megbecsülve, úgy érzem kihasználnak, robotnak tekintenek. Egyre csökken a motiváltságom, mert amíg én is részese vagyok a cég sikerének az általam nyújtott teljesítmény alapján - hiszen mindig dicséretet kapok -, addig anyagilag ez nem látom. A jó légkörhöz már nem elég a céges buli, a nagy zabálás egyszer egy évben, vagy a vállveregetés, mert a teljesítményt megkövetelik és egyre többet és többet. Ha jól megy a cég szekere, akkor megérdemlek én is egy kis anyagi elismerést! Hogy fogjak hozzá, hogy ki ne rúgjanak?"

Nagyszerű a meglátás! És ki is derül rögtön, hogy ez kényes terület.

Nézzük meg több oldalról ezt a kérdést, a gondolatoktól, vágyott állapottól a tényeken át, egészen a cselekedetig!

Milyen jó is lenne, ha több fizetést kapnánk! Ott a vágyott állapot, hogy már egy ideje mást sem csinálunk, csak azt bizonyítjuk a vezetésnek, hogy jól döntöttetek, mikor felvettek. És mi határozza meg, hogy ez a bizonyítási szakasz, mennyi ideig is tart? Bizonyára rávágtad, hogy mi más, mint a szerződésben meghatározott próbaidő. Milyen jól is hangzik, és úgy tűnhet ez az igazság, ez a hallgatólagosan is elfogadott tényállás.

Mivel ez a mérvadó, ezért miután úgy érezzük, eljött az idő és befejeződött a "bizonyítási kényszer", máris jelentkeznek a magasabb bér iránti elvárás tünetei, majd azért fog hajtani az ember, hogy el ne veszítse a munkahelyét. Azt hisszük jogosak az elvárásaink. Úgy gondoljuk a munkáltató elvárta a kimagasló teljesítményt, ennek mi eleget tettünk és most jöhet a mi elvárásunk. Amit elfelejtünk, hogy alá-fölé rendeltségben állunk. Ezt a kényszert a munkáltatók a szerződésben foglaltakkal küszöbölik ki, hogy próbaidő után a bért emelik egy kicsit, mutatva, most már teljes jogú tagjai vagyunk a csapatnak és megérdemeljük a teljes fizetést az adott pozícióban és ezzel maradjunk is veszteg jóóóóóóóóó darabig.

Bár lehet a teljesítményünk kimagasló, egyenlőre a gondolataink és hozzáállásunk, no meg a munkaszerződés választ el bennünket attól a bértől, amire vágyunk. Jó esetben már a felvételi beszélgetés alatt kiderül mi a bérigény és a cég ezt meg is adja. De meglepő, hogy alig két év alatt már ezzel a bérrel sem leszünk elégedettek, feltehetőleg azért, mert eleve nem a valós elképzelésünket mondtuk. Kevésbé jó esetben pedig ígéretet kapunk arra, hogy ha jól teljesítünk, akkor megkapjuk a kért összeget is. Bár ezt meg sokszor elfelejtik, pláne, ha nincs leírva.

Hol a gond?

Kicsit több, maradhat...?!

"Olyan nyájasan kérdezik meg mindig, hogy nem tudok nemet mondani és sokkal többet vásárolok, mint szerettem volna. Máshol bezzeg nem kedvesek a vevőkkel. Mégis sokba kerül ez. Mit lehetne tenni?"

Nagyon jó, ha egy üzletben, áruházban kedvesek az eladók, pláne, ha fontosnak is érzik, hogy a vásárlók elégedetten távozzanak. Sajnos nem ez az általános. Inkább csak mennyiségre hajtanak, nem a minőségre, mert "kell a forgalom". Ez rossz hozzáállás. Attól, hogy nagy a forgalma egy üzletnek, nem feltétlenül nyereséges is. Még a mulitknál sem!

Épp ezért nem figyelnek oda, hogy mi is kell a vevőnek. Nem csak a kedvezmény, az akció kell! Attól még nem lesz visszajáró egy vevő, így saját magát rövidíti meg az üzlet. Ez viszont előny a vevőnek, és érdemes is élni vele.

Fontos, hogy ne az eladó irányítson, hanem MI!

Ha nem mi irányítunk, nem tudjuk mit is akarunk, akkor könnyen elcsábulhatunk a látszólag kedvező ajánlattól. Elég sokan vannak, akik csak egy kis felvágottért és kenyérért ugranak le a boltba, majd észre veszik az akciós ajánlatokat, és már el is vesztek, nagy szatyrokat cipelnek haza, mert ugye alkalmi vétel, meg a hülyének is megéri. És tényleg, így pár ezres helyett, több tízezret is otthagy az ember.

"Megtalállak még..."

"A mai nap két telefonhívásom is volt. Az egyik rejtett szám, a másik egy 30-as mobil. Nem is szoktam felvenni a rejtett számot, de valamiért most megtettem. Biztos, hogy tanuljak belőle. A vonal végén, mindkét esetben egy kedves fiatal női hang. Épp csak bemutatkoztam és tovább nem is jutottam szóhoz. Csak úgy jött az rengeteg információ, szinte forrósodott a készülék. Mire nagy nehezen szóhoz jutottam már csak arra kellett válaszolnom, hogy kérem, vagy nem. De mit?! Nem is értettem, hadartak, nem is kérdezhettem. Válasz egyértelmű: NEM. Erre, mint aki nem is értette, újrakezdi és tukmál. A rejtett számos kishölgy annyival fejezte be, hogy gondolkodjon nyugodtan, majd pár nap múlva visszahív. Mi nem volt világos a NEM-en? Hogy lehet lerázni az ilyen telefon-spamelőket?"

Kivel ne fordult volna már elő ilyen hívás. Sőt egy évben állítólag 8-10 ilyen megkeresés éri az embert. Bár úgy gondolom ez még kevés is. Látszik, hogy a cégek - bankok, biztosítók, telekommunikációs társaságok - nagyon igyekeznek, kell a forgalom, és gyorsan akarják elérni az embereket. De vajon lehet komolyabb döntést pénzügyekben hozni, egy rövid, tömör, elhadart tájékoztatónak sem nevezhető, egyoldalú közlés alapján?

NEM!

Esélyt kell adnunk magunknak ezért érdemes felkészülni.

Apa kezdődik!

Egy régi, a rádióban kezdődött szellemiséget folytatva, Miska bácsi megosztja gondolatait, tapasztalatait, hogy boldogabb és nyugodtabb életet élhessünk...