Te is szoktál hibázni?

"Nem először fordult már elő, hogy a főnököm megmondta mit kell csinálni, folyton kijavít, ha meg valami nem úgy történik, akkor rögtön keresi a hibást, mondván biztos nem úgy csináltuk, ahogy ő azt elmondta, vagy nem figyeltünk eléggé. Nem könnyű úgy dolgozni, hogy más módszerei, ritmusa szerint kell végezni a feladatokat. Pedig mindig tartunk értekezletet, el lehet mondani, ki, mit gondol, hogy kellene megcsinálni az új projektet, de a főnökkel egyszerűen nem lehet vitatkozni. Elvégre ő a főnök, csak jobban tudja, mit, hogyan kell csinálni, ő sosem hibázik, csak mi. Milyen jó lenne, ha egyszer nem találna egyetlen apró hibát sem!"

Ehhez hasonló helyzetek gyakorta előfordulnak a munkahelyeken. Elvégre ott még nagyban az alá-felé rendeltség hagyományai vannak. Van, hogy nem baj egy ilyen helyzet, de sok esetben a munka hatékonyságát rontja.

Nemcsak a vezető tol ki magával, elvégre rengeteg idejét fogja elrabolni a kézzel irányítás, a tekintély fenntartása, de ezen túl még a dolgozók helyett is kell majd gondolkodni, elvégre a kevésbé motivált dolgozók el fogják várni az esetek 90%-ban, hogy majd helyettük úgyis megmondja a helyes lépést valaki, nekik csak végre kell hajtani és kész is. De a dolgozók is csak butulni fognak mellette és stagnál a teljesítmény.

A bejegyzés végén van egy videó, amiben megfogott egy gondolat, hogy megy a harc, hogy kinek legyen igaza, és ki tudja jobban, mit is kellene tenni adott esetekben, mert az a legjobb megoldás és nincs is más, különben csak hibázni fog mindenki.

De kinek is van igaza?

A főnöknek mindig igaza van, szokták mondani és ezt meg is erősíti, mert jön a főnök, hogy őnélküle sehol sem lennének, semmi eredmény nem lenne, mert olyan fontos. Pedig nem, mindenki helyettesíthető. Gondoljunk csak bele, egy-egy céggel mi lenne, ha az oly' fontosnak vélt vezetője egyszer csak nyugdíjba megy, vagy átmegy egy másik céghez, ugye mégsem megy csődbe a cég, hanem él tovább, sőt van, hogy még fejlődésnek is indul, mert elkerült a kerékkötő.

A dolgozóknak lehet, kényelmes ez a megoldás, de hosszabb távon biztosra veheted, hogy nem lesz jó, mert úgy fogod érezni butulsz, hogy semmire sem vagy jó, mert más mondja meg mit is kell csinálni és hogyan. Elveszhet a saját önbecsülés, mert nem lesz meg a fontosság érzeted, és rosszabb esetben csak beletörődés lesz a vége, hogy ez már csak így marad, nem lehet mit tenni.

Csak az az érdekes, hogy akkor miért is vár olyan sok ember jobbat, meg sokat a jövőtől, ha eleve beletörődik az ilyen helyzetbe?

Ilyen helyzettel már találkoztam és mindig azon voltam, hogy érvényesíthessem, hogy békén hagyjanak és úgy végezzem a munkám, ahogy azt legjobb tudásom szerint el tudom látni. Volt akivel sikerült dűlőre jutni, volt akivel nem, olyan nagyon ragaszkodott fix elképzeléseihez.

A legrosszabb az, aki elhiszi, hogy tökéletes, mindent tud, és csak ő tud igazán jól és semmi hiba nem lesz a számításaiban. Számomra fontos volt mindig is, hogy több oldalról nézzük meg az adott kérdést, aki érdemben hozzá tud szólni, az mondja el véleményét, ossza meg gondolatait, mert lehet ott rejlik a legjobb megoldás csírája.

Tapasztalat igazolja, hogy a feladatok végrehajtása mindig akkor a legjobb, ha mi is hozzátesszük alkotóképességünket, legjobb tudásunkat, és nem csak ész nélkül végezzük a munkánkat, ahogy azt a főnök megmondja, mint egy gép. Persze vannak ilyen munkák is, ahol nem kell gondolkozni, csak végrehajtani, de ezek a munkakörök, minden egyes műveleti lépés le van szabályozva. Jellemzője, hogy nagyon jó monotonitás tűréssel kell rendelkezni.

Vannak, akik azért szeretik, hogy a főnök megmondja mit és hogy csináljanak, mert ez kényelmes, és nem jár komolyabb felelősséggel. De ne csodálkozzunk, hogy akkor a bérezés is olyan lesz és hosszabb távon elavul a tudása. Mégis előfordul, hogy hibázunk. Ilyenkor jó esetben a hiba kijavításán dolgozik a csapat, rosszabb esetben megy a mutogatás, ki, mit hibázott. És azt honnan tudjuk, hogy eleve a módszerrel lehetett-e a baj? Ugyebár senki sem meri megkérdőjelezni a főnök döntését, hogy az volt a hibás?! Csak egymás közt beszélik ki sokan.

Hibázni lehet! Ha megnézzük a hazai vezetői önéletrajzokat, meg fogunk lepődni, hogy legalább 80%-uk makulátlan. Mindenki tökéletes, hibátlan és szinte zseni. Ami valljuk be, kizárt. A hiba szükséges, különben nem fejlődnénk sehova. Így a fentiek számomra leginkább azt mutatja, hogy a makulátlan vezető nem tud semmi újat adni egy cég értékéhez, csak vegetál és hajtja az embereket a jobb teljesítményért, miközben maga nem mutat példát.

Egy-egy feladat megoldásához érdemes meghallgatni a csapat többi tagját, legfőképp azt a személyt, akire bízzuk a feladatot. Egy vezetőnek nem az a dolga jó esetben, hogy kézzel irányítsa a céget, hogy mindent megmondjon mit és hogyan kell, hanem a kereteket kell biztosítania, hogy azon belül szabadon, lehetőleg kreatívan dolgozzon mindenki. Legfőképp azért is mert egy-egy részterületre már nem lesz olyan mély betekintése, mint amikor még saját maga csinált minden feladatot. Akkor is feltűnhetett már, hogy milyen sok tenni való van és mennyire el lehet mélyülni egy-egy kis apró részletben is, ami kell, hogy a cég működjön.

Ezt figyelembe véve, azért vette fel a főnök a munkatársait, hogy a feladatokat szakértő személyekre bízza, tehát bíznia kellene bennük, nem pedig kedvüket szegni. Ráadásul ha végiggondolja, honnan tudhatja,  hogy jól dönt egy-egy feladat végrehajtását tekintve? Hiszen csak a saját tapasztalataira és meglévő tudásbázisára támaszkodhat. De miért ne venné igénybe a dolgozója tapasztalatait és tudásbázisát is, hogy még hatékonyabb lehessen, sőt eredményes?

A legfőbb gond az lehet, hogy ugyan felveszi a dolgozót, de semmit sem tud róla, semmit sem tud arról, milyen ismeretekkel bír. Azokat csak feltételezi, mert van egy kép a fejében a benyújtott bizonyítványok alapján, plusz a felvételi beszélgetés alatt kialakult egy idea. DE ez csak feltételezés és nem tény! Persze próbaidő alatt sok minden kiderülhet, de lássuk be a próba idő alatt nagyon kevés cég dobja be a munkatársát a mély vízbe, nem sokan kérdezik meg véleményét, hogy egy új szem, mi újat láthat, mit változtatna, mi tetszik és mi nem, ráadásul ilyen kérdésre a friss dolgozó úgyis azt felelné, amit hallani szeretnének. És itt már a bizalom el is veszett, ez inkább függőség lesz.

Ennek eredményeként sem mernek majd hibázni, vagy ha hibázott is valamit az illető, akkor igyekszik fű alatt azt kijavítani, korrigálni. Mert hibázni ciki, sőt abból azt lehetne levonni, hogy az illető nem ért a munkájához, vagy hanyag. Pedig ezek mind csak feltételezések, és előítéletek, mert ezt nevelték bele, ezt látta egész eddigi életében és már maga is elhiszi, hogy ez így van. A hibázástól való félsz, blokkolja a gondolkodást, a kreativitást, így nem várható nagy teljesítmény, csak amennyi a 'túléléshez' kell minden nap.

Nem szeret senki sem hibázni, mert az rossz érzéseket kelt. Jobban szereti mindenki a nyugalmat, a biztonságot ezért igyekszik kerülni a hibázási lehetőségeket. Viszont sokkal jobban megmarad, hogy legközelebb mit ne kerüljön el, tanul belőle, jó esetben gondolkodásra késztet és nem csak szimplán elfogadásra, hogy ez van és kész, és nincs tovább. A megfelelő gondolkodás segít megtalálni a megoldást, felfedezni, hogy mit kell fejleszteni.

Ha nem gondolkozunk, akkor beszűkül látókörünk, sablonokban fogunk gondolkozni és így elérhetők a tökéletes szürke napok. Elhiszem, hogy kényelmes, megszokott dolgot könnyebb és gyorsabb ellátni, viszont akkor miért panaszkodnak mégis olyan sokan, hogy unalmas amit csinál?! Miért nem mer váltani? Talán mert az új helyen is a kezdeti izgalom után beállna a sorba?

Legegyszerűbb megoldás a szürkeség ellen:

• Merj hibázni!
• Javítsd ki a hibákat!
• Ne mutogass másra, ne hibáztass mást, vállalj felelősséget!
• Tanulj a hibáidból!
• Hallgass meg másokat is, akik értenek is hozzá és nem megmondják helyetted mit is tegyél!
• Nem kell, hogy mindig igazad legyen!
• Legyél bizalommal és tisztelettel a másik iránt!
• Gondolkozz bátran!
• Légy nyitott!
• Bízz a tudásodban, vagy tanulj még!

És a végén a videó, melyben Kathryn Schulz beszél a hibázásról:

És itt a link a TED-ről

Te is hibázhatsz még (feliratos)