"Olykor nehéz beosztani az időt, minden összecsap a fejem felett, mert annyi munka és egyéb elintéznivaló jön össze. És persze minden fontos, a főnöknek a jelentése és táblázata, az ügyfélnek válaszolni a kérdéseire, aztán intézni a családi ügyeket, gyerekek, bank, autószerelő, stb. Ha egy nap 36 órából állna, az sem lenne elég. Van, hogy nem is tudok találkozni a barátokkal, rokonokkal, mert a házi munka mellett örülünk, hogy végre egy kicsit tudunk pihenni a párommal is. Mások, hogy boldogulnak az idővel?"
Mások nevében nem tudok nyilatkozni, a sajátomban azt tudom, hogy nem mindig sikerül nekem sem az idő jó beosztása. Erre szokták mondani, hogy ember tervez, Isten végez. De ez persze nagyon is egyszerű lenne. Könnyű is lenne mutogatni másokra, meg az Égre, hogy hát nem rajtunk múlott az egész. Az időnkkel magunknak számolunk el.
Környezetemben azért látom, hogy másnak sem olyan egyszerű jól beosztani az idejét. De bárki körülnéz, láthatja, hogy szinte mindenki rohan, ideges. Olyan, mintha lemaradnának valamiről, ezért meg sem állnak még egy percre sem. Gondolj csak bele, mikor megkérdeznek téged is: hogy vagy? És a választ meg sem várva, már rohan is tovább az illető, vagy belekezd a saját mondókájába. És mi a helyzet mikor te kérdezed ugyanezt?
A válasz is rövid lesz sok esetben, mert sietsz tovább, vagy mert amúgy sincs sok mondanivalód, meg eleve felületes lesz, mert ugye sok a dolgod?!
Ráadásul egy újsághír szerint egyre inkább nő a fagyasztott félkész-, és késztermékek, instant dolgok vásárlása. Úgy tűnik magunkra van a legkevesebb időnk. Ha magunkra nincs, akkor másra, más dologra hogy is lenne?
Pedig nem is kell sok hozzá!
Szerencsére ma már sok remek könyvet lehet olvasni az időgazdálkodásról, és vannak nagyon jó tanfolyamok is. De álljunk csak meg, hiába vannak ezek, hiszen nincs időd rá! Csak elkezdeni nehéz.
Ha egyáltalán jól akarod kihasználni a rendelkezésre álló időt, akkor mindenféleképpen meg kell állni egy kicsit, mert megéri. Persze erre lehet mondani, hogy még levegőt venni sincs idő sokszor, meg ha megállnál egy kicsit is, akkor sosem végeznél a dolgaiddal.
Lehet, hogy nem logikus, de amikor már összecsapnak a hullámok, mindenféleképpen meg kell állni, hogy össze tudd szedni a gondolataidat. Ez fontos, mert ha nem látsz tisztán, nem is fogsz tudni jól dönteni, csak ugyanazt teszed tovább és csak tolod magad előtt a sok teendőt. És még ideges és türelmetlen leszel. Jó esetben örülsz, ha hétvégén tudsz egy kicsit pihenni, erőt gyűjteni a következő hétre.
Pont ezért kell átgondolni a teendőket:
- mi fontos neked,
- mi fontos másnak,
- mi az amire nem vagy befolyással,
- mit tehetsz, milyen lehetőségek vannak,
- mi történik, ha nem végzed el,
- mit és hogy lehet egyszerűsíteni,
- mi lesz a haszna, ha elvégzed,
- miért, mit vagy hajlandó feláldozni, megadni stb.?
Miért csak a túlélésért küzdenél? Ahelyett, hogy lenne időd magadra, folyamatosan fel lennél töltve energiával és könnyedén végeznél a teendőiddel.
Valószínű vannak olyan tevékenységek, amiket nem szeretsz megcsinálni. A leggyakoribb, amiket utálni szoktak a mosogatás, porszívózás, vasalás, meglepő módon a nagybevásárlás is, hivatalos ügyek intézése. Mily' meglepő, mintha egy megszokott hétköznap egy részletét olvasnám. Amit te sem szeretsz csinálni, azt eleve ímmel-ámmal végzed, ha lehet elhalasztod, ameddig csak lehet. Közben meg ott jár a fejedben, hogy még mindig nincs kész, és mennyi időbe telik, miközben mást is lehetne csinálni, és valóban találni is fogsz más örömtelibb tevékenységet. Amivel meg csak szintén megy az idő. Kész is az ördögi kör.
Kordában lehet ezt tartani?!
Naná, csak magadra kell kicsit jobban figyelni. Ha rengeteg a teendőd, akkor kell igazán szünetet tartani. Ki kell szellőztetni a fejed, sétálj, ülj le egy tea mellé, igyál egy pofa sört, élvezd a napsütést, ússz egyet, mindegy mit csak távolodj el a megszokottól egy kicsit.
Ja, munkában ezt nem lehet alkalmazni? Ugyan miért nem? Ebédidőd, kávé szünet, cigi szünet van? Munkába menet, vagy onnan jövet is van időd, nemde bár?
Ott is van számos olyan feladat, ami nagyon fontos és szükséges is, aztán vannak, amik kevésbé fontosak, sőt lesznek csak 'töltelék' feladatok, amik fontosnak tűnnek, de csak arra jók, hogy elvegyék a tényleges munkától az időt, és még marad olyan is, amivel nem is érdemes foglalkozni, mert szinte magától megoldódik. A gond csak az lehet, hogy mindenhez hozzá akarsz kezdeni, mert különben mások, mit fognak szólni, meg ott az a fránya lelkiismeret, meg a főnök is.
De a munkában is kell szelektálni, mi az amit most kell megcsinálni, mi az amit lehet később, mi az, amit át lehet adni másnak, mi az ami egyáltalán nem létfontosságú. Sokszor láttam már, sőt magam is beleesem, hogy a sikerélmény érdekében inkább aszerint szelektál az ember, hogy mi az, amit hipp-hopp elvégez, mert akkor mutathatja az eredményt, milyen ügyes és gyors, aztán a nagy munkát a végére hagyva már csak rohanás lesz a vége, és még a végeredmény sem lesz a legjobb. Honnan tudom?
Onnan, hogy később, mikor visszanéztem egy-két munkámat, vagy munkatársaim munkáját, akkor - ugyebár sokkal nyugodtabb állapotban, mert nem frusztrált a határidő - sokkal jobb ötlet jött elő, sokkal jobb megoldást találtam és mindenféle megerőltetés nélkül. Ez is mutatja, érdemes megállni és átgondolni a dolgokat.
Biztos, hogy a legjobb megoldást használod már most is?
Érdemes elszakadni a sablonoktól és átgondolni, hogy lehet egy-egy új feladatot, vagy akár régit is, másképp megcsinálni, ésszerűsíteni, egyszerűsíteni, vagy élvezetesebbé tenni az elvégzését. Nem szabad hagyni, hogy a megszokások uralkodjanak el, mert minden feladatot más-más módon lehet elvégezni igazán hatékonyan! Ki mondta, hogy csak egy megoldás létezik, amíg ki sem próbáltál mást?
Miután megtervezted, mivel és hogyan fogsz feltétlenül foglalkozni, akkor következetesen tartsd is be! Ne hagyd magad eltéríteni, akármi is jön közbe! Láttam olyat, aki úgy motiválta magát, hogy minden egyes feladathoz kapcsolt valamilyen kis jutalmat, amit megadott magának, mikor kész lett.
Természetesen lehet olyan eset, hogy most és azonnal kell, de azok a feladatok, amik az utolsó pillanatban ugranak be és az utolsó pillanatra is kellenek sosem hordoznak igazán jó, megnyugtató eredményt és később úgyis át kell majd dolgozni. Tehát kár idegeskedni és őrülten rohanni.
A végére egy kihagyhatatlan videó, pár trükk a mindennapokra, hogyan lehet időt nyerni.
7 megjegyzés:
Én azt vallom, hogy arra van időnk, amire csak akarjuk. Ez egy döntés, és nem valami külső meghatározó tényező. Nézd csak meg, aki dohányozni akar munkaidőben, az ki is megy dohányozni és nem érdekli, hogy a munka kész van-e vagy sem.
Üdv
Árpi
Egyetértek a leírtakkal.
Azzal is, hogy arra van idő, amire csak akarom, de ehhez is meg kell állni és valóban a pillanat tört része alatt eldől, hogy mi a fontosabb, mi lesz jó nekem.
Üdv
Tibor
Ez teljesen természetes, de mindig az van, hogy a munka a fontos, meg a család. Aztán, hogyan sikerül összeegyeztetni az más kérdés. De szerintem mindenkinek a munka dominál, hiszen azért kapja a jövedelmet, különben hamar utcára kerülne. Multinál meg pláne nincs sok választás, eleve az interjú során szóba kerül, hogy lojális leszel-e a céggel és ugye örömmel veszed a rugalmas munkát? Ha kell a munka, akkor ez van. Ami meg marad idő, örülsz, ha a pároddal töltheted, vagy otthon pihenéssel.
Üdv
Tamara
Sziasztok!
Én úgy tapasztalom, hogy mikor dolgozik az ember, akkor minden más fontosabb neki, hogy cigizzen, hogy már ebédeljen, hogy menjen a gyerekekért, fogászatra, vagy boltba vásárolni, vagy fittnesselni, ha meg otthon van, akkor legalábbis esetemben, meg azon jár az eszem, hogy mi mindent kellett volna még megcsinálni, és nemsokára szabadság, de még van egy rakat teendő, hogy mikor végzek vele. És teljesen igaz, hogy ilyenkor nem is gondolom végig, hogy mi fontos, hogy osszam be az időm, csak azt látom, hogy kevés van és bele kell férni mindennek. Ezzel meg magamnak ártok.
A jövőben jobban odafigyelek és lazább leszek.
Üdv
Kati
Én már huszonévesen megtanultam ezt szerencsére. Tudom mit akarok, mi fontos és mit vagyok hajlandó áldozni az időmből egy-egy munkára. Ha teljes mértékben mások határozzák meg az időmet, akkor rá fognak szokni, 'ugráltatnak' majd, és csak nekem lenne rossz. Amúgy sem tudok más időbeosztása szerint dolgozni. Ha megvan a munka, meg van a határidő, azon belül hagyjanak dolgozni.
Üdv
Ildi
Szerintem egy nőnek sokkal nehezebb időt találni magára, mint egy férfinek. Elvégre több a feladat is hárul ránk. Ezzel szemben a férfiaknak mindig van ideje a barátokra, egy is tévézésre, még akkor is, ha gyerekek ugrálják körül.
Üdv
Jutka
Kedves Judit!
Bocsáss meg, hogy ezt kell írjam, de nagyon könnyű másra fogni, hogy neked miért nincs elég időd magadra. Ha a párod, ilyen laza, akkor miért nem beszéled meg vele, miért nem osztjátok meg a háztartási, gyereknevelési teendőket? Ha te mindent elviselsz, átvállalsz, akkor miért reklamálsz? Legalább naponta fél óra neked is jár, ne feledd! Az hogy dolgozó nő vagy és családanya, nem jelenti azt, hogy mindenki rabszolgája vagy és neked már nem jár semmi öröm, nem foglalkozhatsz azzal, amivel szeretnél, vagy ne lenne segítséged. Akár a gyerekek is be tudnak segíteni. Neked inkább erre kell több időt szánni, hogy beszélj a családoddal, különben magadra maradsz és mérgelődhetsz magadban, senkit sem fog izgatni.
Üdv
Miska bá'
Megjegyzés küldése
Ha itt vagy, bizonyára Téged is érdekel, mások hogyan oldanak meg egy-egy mindennapi magánéleti, vagy munkahelyi problémát, hogyan boldogulnak a hétköznapokban.
Itt értelmesen értelmesen beszélgetünk egy-egy témáról, egymást tiszteletben tartva. Ha ezzel Te is tudsz azonosulni, akkor örülök, hogy itt vagy!
1) Kérlek, valós névvel szólj hozzá!
2) Légy kedves és tisztelettudó.