"Mai napig mindig meg tudok döbbenni, hogyha látok egy családnak látszó csoportot, ahol apuka elvan magával, anyuka tiszta ideg, mert a két gyerek - olyan 5 éves és 8 éves formák - igyekszik a szülők agyára menni. Aztán jön a gyerekek szidása, a tiltások, fenyegetések, és a legdurvább az ordibálás, hogy végre hagyják abba a rosszalkodást és üljenek le. Rajtam kívül mások is csak néznek, mint a moziban, van aki rosszallóan ingatja a fejét, de senki nem szól bele. Elvégre ez az ő dolguk, senkinek semmi köze hozzá."
Valójában a meglepő az, hogyha már egy család, akkor miért nem örülnek a gyerekeiknek? Ezek a jelenetek biztos nem először fordulnak elő, és azt mutatja, mintha teher lenne a szülők számára a két 'vásott kölök'.
De a gyerekek nem maguktól lesznek 'vásottak'. Az igaz, hogy próbálgatják a határaikat, kinél mit lehet elérni, hogy tudják megvalósítani álmaikat. Mert ők még bátran mennek előre, mindenféle félelem nélkül, mert hajtja őket, hogy megvalósítsák, amit elképzeltek. Ezt majd mire felnőnek szépen kinevelik belőlük. Bár a sok-sok 'nem szabad', tiltás hatására hamar butának és értéktelennek érezhetik magukat és még gyerekkoruk tele lesz csalódással, mert folyton meg akarnak felelni mindenkinek.
Nem szabad elfelejteni, hogy a gyerek nem egy apró felnőtt, és nem höje, CSAK gyerek! És ennek megfelelően kellene hozzá is állni főleg akkor, ha már valaki családot akart. Mert könnyű ugyan tiltani, jól megdorgálni a gyereket, vagy ha már 'fáraszt', akkor TV elé ültetni, de akkor meg ne vállaljon gyermeket!
Nos, nem arról van szó, hogy ne nézzen TV-t a gyermek, meg hogy nem kell megdorgálni, csak arról, hogy folyton-folyvást nem kell. Ez így nem nevelés.
A gyermekekkel foglalkozni kell! Nagyon kreatívak, sokat lehet tőlük tanulni és segítenek abban, hogy ne kényelmesedjünk el. Mert ahhoz, hogy megértsük őket és a kis világukat, egyáltalán megértessünk magunkat, nagyon is oda kell figyelni rájuk, érdemes meghallgatni őket. Lehet ez időigényes, de csak így lehet igazán könnyebbé tenni a mindennapokat. Ráadásul a gyermekek bizalmát is könnyen el lehet nyerni és nem csak azért lesznek 'jók', mert ezt várják el, mert különben büntetés lesz a vége.
Bezzeg ahhoz, hogy megértessük magunkat más népekkel, világukkal, hajlandóak vagyunk utazni, tanulni, és van, hogy el is varázsol bennünket, és magával ragad. Akkor mi akadályozhatna meg abban, hogy saját gyermekeink világát megismerjük, mert téved az, aki azt hiszi, hogy ismeri és tud minden választ!
Azért is fontos törődés, mert így a gyermek fejlődésében részt vesz a szülő, és a gyerek is részt vesz a felnőttek életében. A gyerekkel is meg lehet értetni bármit, ha az ő nyelvén beszélünk. Érdemes bevonni a lehetőségeknek megfelelően a mindennapi döntésekbe is, kikérni a véleményét a gyerekeknek. Lehet lesznek különleges elképzelései, mert még nem érti, vagy épp ő így látja a dolgokat, de egy kis odafigyeléssel bármit meg lehet beszélni. Persze nem kell túlzásba esni, de azok a dolgok, amik érinti őt nagy mértékben, azokat érdemes elmagyarázni, megbeszélni, hogy biztos érti-e, hogy valóban a javát szolgálja. Vagy mi a félelme, amit fel kell oldani, nehogy később kihasson rá.
Egyértelmű, hogy azon gyermekek intelligenciája nagyobb, és könnyebben is tanulnak, akikkel foglalkoznak, akik kellő figyelmet kapnak. Mert minden gyermek tanulni, fejlődni akar, csak az nem mindegy milyen úton tanul, van-e mellette felkészült, figyelmes 'mentor'. Különben elkezdik a saját útjukat járni, és mivel még sem szellemileg, sem lelkileg nem érettek, így torzulhat személyiségük tapasztalatuktól függően.
Sajnos látni ilyen esetet eleget, amikor is a gyermek tanulási problémákkal is küzd, nem köti le őt ez a fajta ismeretszerzés, mert még mindig a csínytevés szintjén van, ami szórakoztatja. És elsődlegesen szórakoztatni akarja magát, keresni valamit aminek örül. De kell, hogy tisztában legyen azzal, hogy vannak keretek, amin belül mozoghat, és vannak kötelességei is nem csak jogai, ahogy azt előszeretettel hangoztatják az iskolákban.
Majd a 'büszke' szülő azzal dicsekszik, hogy az ő gyermeke milyen önálló már. Pedig ez nem önállóság, inkább magárahagyottság, csak a gyerek feltalálja magát. Nem családban él, hanem egy bandában, ahol az ő kiszolgálására rendezkednek be.
Elég csak elképzelni, hogy milyen felnőtt válik belőle.
Csak azt tudom mondani, aki már családot akar alapítani, az igenis tegye oda magát, és foglalkozzon a családjával kellőképpen, ha nem érzi, nem tudja hogyan kellene, akkor olvasson utána, kérdezzen meg olyat, aki képben van, vagy csak figyelje meg, akik jó példával járnak, mert vannak elegen. Nem szabad a könnyebb utat választani, hogy majd az óvodában, iskolában nevelik a gyereket, mert később vissza fog ütni.
Jó meseolvasást, kirándulást, játékot kívánok!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Ha itt vagy, bizonyára Téged is érdekel, mások hogyan oldanak meg egy-egy mindennapi magánéleti, vagy munkahelyi problémát, hogyan boldogulnak a hétköznapokban.
Itt értelmesen értelmesen beszélgetünk egy-egy témáról, egymást tiszteletben tartva. Ha ezzel Te is tudsz azonosulni, akkor örülök, hogy itt vagy!
1) Kérlek, valós névvel szólj hozzá!
2) Légy kedves és tisztelettudó.