"Rengeteget dolgozom, hajtok, ha kell még túlórát is bevállalok, vagy hazaviszem a munkát. Mégsem vagyok kellően megbecsülve, úgy érzem kihasználnak, robotnak tekintenek. Egyre csökken a motiváltságom, mert amíg én is részese vagyok a cég sikerének az általam nyújtott teljesítmény alapján - hiszen mindig dicséretet kapok -, addig anyagilag ez nem látom. A jó légkörhöz már nem elég a céges buli, a nagy zabálás egyszer egy évben, vagy a vállveregetés, mert a teljesítményt megkövetelik és egyre többet és többet. Ha jól megy a cég szekere, akkor megérdemlek én is egy kis anyagi elismerést! Hogy fogjak hozzá, hogy ki ne rúgjanak?"
Nagyszerű a meglátás! És ki is derül rögtön, hogy ez kényes terület.
Nézzük meg több oldalról ezt a kérdést, a gondolatoktól, vágyott állapottól a tényeken át, egészen a cselekedetig!
Milyen jó is lenne, ha több fizetést kapnánk! Ott a vágyott állapot, hogy már egy ideje mást sem csinálunk, csak azt bizonyítjuk a vezetésnek, hogy jól döntöttetek, mikor felvettek. És mi határozza meg, hogy ez a bizonyítási szakasz, mennyi ideig is tart? Bizonyára rávágtad, hogy mi más, mint a szerződésben meghatározott próbaidő. Milyen jól is hangzik, és úgy tűnhet ez az igazság, ez a hallgatólagosan is elfogadott tényállás.
Mivel ez a mérvadó, ezért miután úgy érezzük, eljött az idő és befejeződött a "bizonyítási kényszer", máris jelentkeznek a magasabb bér iránti elvárás tünetei, majd azért fog hajtani az ember, hogy el ne veszítse a munkahelyét. Azt hisszük jogosak az elvárásaink. Úgy gondoljuk a munkáltató elvárta a kimagasló teljesítményt, ennek mi eleget tettünk és most jöhet a mi elvárásunk. Amit elfelejtünk, hogy alá-fölé rendeltségben állunk. Ezt a kényszert a munkáltatók a szerződésben foglaltakkal küszöbölik ki, hogy próbaidő után a bért emelik egy kicsit, mutatva, most már teljes jogú tagjai vagyunk a csapatnak és megérdemeljük a teljes fizetést az adott pozícióban és ezzel maradjunk is veszteg jóóóóóóóóó darabig.
Bár lehet a teljesítményünk kimagasló, egyenlőre a gondolataink és hozzáállásunk, no meg a munkaszerződés választ el bennünket attól a bértől, amire vágyunk. Jó esetben már a felvételi beszélgetés alatt kiderül mi a bérigény és a cég ezt meg is adja. De meglepő, hogy alig két év alatt már ezzel a bérrel sem leszünk elégedettek, feltehetőleg azért, mert eleve nem a valós elképzelésünket mondtuk. Kevésbé jó esetben pedig ígéretet kapunk arra, hogy ha jól teljesítünk, akkor megkapjuk a kért összeget is. Bár ezt meg sokszor elfelejtik, pláne, ha nincs leírva.
Már az első perctől TÚLTELJESÍTÜNK, nagyon meg akarunk felelni! Másrészt félünk, mert kell az állás, ezért hajtunk is, a legjobb oldalunkat mutatjuk és észre sem vesszük, hogy valódi énünkhöz képest jóval többet teljesítünk, mint az kedvünkre lenne. Kivétel, ha elhivatottak vagyunk, és nagyon szeretjük a munkánkat, de ez esetben abszolút nem a pénz lesz a fő szempont. Majd azért hajtunk, mert félünk, hogy az általunk hibásan megugrott magas mércét nem hozzuk, akkor kirúgnak. Eredmény: beállunk a sorba a többi munkatárshoz, és elégedetlenkedve, de megmagyarázva a helyzetet dolgozunk tovább. Előbb-utóbb jönnek a önmeggyőzések: jó ez, nincs más, máshoz képest jól keresek, van mit enni, a többiek is ebben a cipőben járnak, nehéz idők járnak.
Gyakran előfordul, hogy nem is tisztázott, mi a jó teljesítmény az adott munkakörben, az adott cégnél. Már a felvételi interjúnál érdemes ezt tisztázni, vagy legkésőbb a munkaszerződés aláírásakor. Ha nem tiszta a sokszor ködös feladat és munkaköri leírásnál, hogy mi mit is jelent bátran rá kell kérdezni. Ostobaság azt gondolni, hogy most ez rossz fényt vet ránk a munkáltató szemében. Ez kérem, a helyzet tisztázása, hogy világosan lássuk mit tehetünk és mit kell tennünk. Ha eddig nem így gondoltad, és megválaszolatlanul hagytál számodra fontos kérdéseket, akkor magadra vess, ha később a főnök lazán leráz, aki eleve a túlteljesítésünkhöz fog mérni minden más munkánkat. Könnyen fogja azt mondani, hogy már nem úgy teljesítünk mint régen, ezzel sakk-mattot is adott.
Minimum tisztázni kell és a legjobb lenne mindig írásba is foglalni
- Az adott juttatásokért, mi az alapvető elvárás?
- Hogy mérik a teljesítmény? (itt természetesen nem a köztisztviselőknek kitalált teljesítmény mérésre gondolok, ami maximum arra jó, hogy megmutassa mennyi kilogramm papírt tologatott egységnyi idő alatt szegény ügyintéző adott időintervallumot vizsgálva. Mi mutatja a valós munkát? Mennyire összehasonlítható ez mással azonos munkakörben, vagy önmagam korábbi teljesítményével? Mennyire tehető ez objektívvé és a szubjektív tényezők számszerűsíthetők-e egyértelműen?)
- Mi a jó teljesítmény mércéje, jele?
- Mi jelent bármi pluszt a cégnél, a munkában?
- Honorálják-e a pluszt és hogyan? Van-e jutalom, jutalék, prémium, ajándék, egyéb?
Ezek jó támpontot adnak, hogy reális képet kapj teljesítményed valós tartalmáról. Ha a Pareto-elvet nézzük, akkor a dolgozók 80%-a ugyan valós teljesítménye alapján kérhetne béremelést, de nem teszi, mert bizonytalan és még fél is, így már nem is tartja magát arra érdemesnek, inkább tűr, vagy keres másik munkahelyet. A maradék 20% pedig, túlzott elvárásokkal jelentkezik, ami mögött javarészt nincs semmilyen valós teljesítmény. De meglepő, hogy ők még sikerrel szoktak járni a béremelés vagy előléptetés kérdésében, mert nagyon szívszorítóan, meggyőzően tudják előadni, hogy mennyire lelkiismeretesen, elhivatottan és rengeteget tesznek a cég sikeréért.
Akkor miért ne kérhetne más is, de okosan?!
Elvégre, azt rendszerint elfelejtik a dolgozók, hogy igenis értékesek, mert sokak közül választották ki az adott munka elvégzésére! Fontos megjegyezni, hogy nem magukat és lelküket adtál el a munkáltatónak, hanem csak idejüket, mely időben szakmai ismereteiket állítják szolgálatba egy adott cél elérése érdekében. A cél eléréséhez pedig elengedhetetlen az egyéni és a kollektív (céges) célok összeegyeztetése, elfogadása, a velük való azonosulás. Különben nem kölcsönös előnyökre teszünk szert, hanem valamelyik fél sérül, valakit veszteség ér, mely a későbbikben érdektelenséghez, alulteljesítéshez és konfliktushoz fog vezetni.
Mit tehetsz Te is magadért?
- Már az elején tisztázd magadban mit akarsz valójában csinálni, mert azt szereted is!
- Kérdezd meg magadtól, hogy mire vagy hajlandó, meddig mész el adott esetben!
- Határozd meg, meddig akarsz vele foglalkozni adott feltételek mellett!
- Számold ki, mi és hogy éri meg számodra!
- Tisztázz, minden teljesítménnyel kapcsolatos kérdést!
- Amit csak tudsz, foglalj írásba!
- Dolgozz a legjobb képességeid és tudásod szerint!
- De ne vállald túl magad! Véletlenül se szokjon hozzá a munkáltató, hogy bármikor előránthat, és bármit rád sózhat, mert úgyis gyorsan, megcsinálod!
- Legyél tisztelettudó!
Fogj hozzá!
Ha béremelést (vagy plusz pihenő napokat, vagy munkádat segítő eszközt, új gépet stb.) szeretnél, tisztázd a gondolataidat, hogy megérdemled, hogy valóban szükséges, hogy a cég és a saját javadat is szolgálja, hogy mit adtál már érte, vagy mit fogsz (gyorsabb lesz így a munka, kipihenten érkezel vissza és hatékonyabb leszel, motiváltabbá válsz.
Azután vedd számba a cégnél fennálló tényeket, mikre szokott hivatkozni a vezetés, milyen kifogásokat használ előszeretettel, mibe köthet bele. Ezek jól fognak jönni! Jó minta Eminem is, a 8 mérföld c. filmben, amikor kiáll rappelni és mindent elmond, amit a másik amúgy is felhozna ellene, így az ellenfél már meg sem tud szólalni.
Majd állj elő a saját verzióddal!
Nekem ez jött be egy multinál dolgozva
"Kedves XY, megértem, hogy most nem szórhatja a pénzt, szigorúan kell fogni a kasszát, és nincs könnyű helyzetben a konkurencia szorításában. A jelenlegi gazdasági helyzetet figyelembe véve, köszönöm, hogy egyáltalán fontolóra veszi, a csakis tisztességes és méltányos szemszögből nézve, hogy már x éve (vagy ..igaz csak egy éve, hogy..) dolgozom a cégnél és ez idő alatt, lojálisan, teljes odaadással, kitartóan végeztem munkám és ez és ez az eredménye (pl: nőtt a forgalom, gyorsabban készülnek el a tervek, hatékonyabb így a munka, többet tudunk bevállalni, vagy csökkent a selejt x%-kal, a hiba y%-kal), ami igazolja, hogy jogos ez és ez (pl: emelés, új számítógép, 3 nap plusz pihenő stb.), mint ahogy Ön is említette már korábban (vagy ...a felvételi interjú alatt), hogy a jó teljesítményt különösen értékeli, a jövőbeni még eredményesebb munkavégzés érdekében."
Sok szerencsét!
3 megjegyzés:
Na ezt én is kipróbálom, már 5 éve csak robotolok, eljött már az ideje, egy kis emelésnek.
Köszönöm.
Benedek
Már én is próbáltam fizetés emelést kérni, igaz nem sok sikerrel, de ez nem túl kedves a munkáltatóval?
Szia
Mariann
Kedves Mariann!
Egyáltalán nem túl kedves, sőt, inkább szerény, de kifejezi, hogy igenis a béremelés fontos kérdés számodra és nem lehet semmibe venni. Ugyanakkor vedd figyelembe a munkaadó félelmét is, hogy megadja, akkor az neki újabb kiadás, ezért érvelni kell, hogy megéred a pénzed, mert bőven hozzájárulsz a nyereséghez, valamint fél attól is, hogy most megadja az emelést, és erre te ráülsz az eredményre, nem fogsz tovább nagyon dolgozni.
Üdv
Miska bá'
Megjegyzés küldése
Ha itt vagy, bizonyára Téged is érdekel, mások hogyan oldanak meg egy-egy mindennapi magánéleti, vagy munkahelyi problémát, hogyan boldogulnak a hétköznapokban.
Itt értelmesen értelmesen beszélgetünk egy-egy témáról, egymást tiszteletben tartva. Ha ezzel Te is tudsz azonosulni, akkor örülök, hogy itt vagy!
1) Kérlek, valós névvel szólj hozzá!
2) Légy kedves és tisztelettudó.