Sírás-rívás...

"#1

- Anyúú, ugye megveszed nekem azt a színes táskát?!

- Nem, ott van a testvéredé.

- De az már kopott!

- Akkor sem.

- De anyúú, jó voltam, brühü!

- Nem érted, hogy nem?!

- De nekem az tetszik, brühühü, nekem az kell, brühühühü, bezzeg tesó mindig megkap mindent, brühühü, nem is kérek semmi mást, csak a táskát, brühühüüü...

#2

- Már megint, mit műveltél Ibolya?!

- Áá, semmi különöset. Tudod én már csak ilyen vagyok.

- Akkor mégis, miért kell folyton ezt csinálnod velem?!

- Nem is volt semmi, brühühü.

- Nem mi, még hülyének is nézel?!

- Neem, brühühü, én csak úgy...brühühü, tudod, hogy szeretlek, brühühüü..."

Ezt a két párbeszéded hallottam a napokban, és elgondolkoztam, hogy mikor is sírunk, mit is fejez ki a sírás?

Öröm, meghatódottság

Sírhatunk, mikor egy megható, szívfacsaró jelenetet látunk, vagy elesetteket, akik segítségre szorulnak. Ez különösen igaz, ha a jelenet szereplői gyermekek, idősek, vagy épp kölyök állatok. Ez esetben, átérezve a helyzetet fakadhatunk könnyekre, mert a tehetetlenség fájdalma és szomorúság tör ki rajtunk.

De régen várt örömteli esemény, dolog bekövetkezésekor is meghatódottságunkban sírhatunk, egyfajta megkönnyebbülésként a kitartó, nehéz 'munka' sikerére, vagy éppen a nem várt pozitív kimenetelű esemény hatására.

Fájdalom, hiány, veszteség

Sírhatunk, mikor valamilyen testi, lelki fájdalmunk van. Olyan ez, mint amikor csak gyűjtjük-gyűjtjük a kis apró 'cseppeket' és egyszer csak eléri a határt és túlcsordul, megszabadulva a felesleges tehertől. Jó fájdalom csillapító.

Sírhatunk, mikor valaki, valami hiányzik, mert anélkül elveszettnek érezhetjük magunkat, ami szintén fájdalommal jár, így jól esik egy kis megkönnyebbülés.

És sírhatunk az előbbiekhez szorosan kapcsolódva akkor, mikor valamilyen veszteség ér minket, mert számítottunk rá, mert ott volt velünk, mert megszoktuk, mert életünk része volt, vagy azt akartuk, hogy az legyen, de már nincs. Ez szintén fájdalommal járhat, mikor jól esik a megkönnyebbülés.

Kommunikáció, manipuláció

Akárhogy is, de a sírás a kommunikáció egyik eszköze. Erre legjobb példa, hogy a csecsemő is főleg a sírás révén kommunikál, mert így tud hangot adni akaratának, így tudja jelezni bármi is történik vele, így szerez figyelmet. Ez nagyon is ösztönös, és tudatos részéről, ami később már tudattalan lesz, sőt sokszor el is nyomjuk, gondolván ez a gyengeség jele. Épp ezért is szokták mondani, hogy a nők gyengébbek, ezért sírósak, elvégre nekik szabad sírni. De nem feltétlenül a gyengeség jele, hiszen aki sír, az felvállalja érzéseit, felvállalja, hogy ez is része, meg akar könnyebbülni.

Ugyanakkor a nők jobban is értik a sírás nyelvét. Egy anya is ösztönösen érez rá, hogy gyermeke sírása mit is jelent, hogy éhes, hogy fázik, hogy melege van, hogy fáj valamilye, vagy épp figyelmet akar. A probléma ott van, hogy a női sírást férfiként nehezebb értelmezni, hogy valóban, mit is okozott egy-egy szó, esemény, vagy csak hisztiről van szó.

A férfiakat már gyerekként eleve arra nevelik, hogy ne sírjon, mert bármi történik az katonadolog, ki kell állni rezzenéstelen arccal. De vajon jó-e, ha elfojtjuk az érzéseinket? Így, ha valaki sír, nem is fog érdekelni az érzése, elvégre az katonadolog.

A sírás remekül használható manipulációra, amikor is megesik a másikon az ember szíve, együtt érez vele, és akkor már a döntés is ezen fog alapulni, hogy nehogy nagyon megbántsuk a másikat, elvégre szegény nagyon kiszolgáltatott helyzetben van.

Ez védekezésre is alkalmas az emberek többségénél, mert együttérzést vált ki a másikból, így el lehet iszkolni komolyabb sérülések nélkül.

A sírás jó, ha őszinte és megkönnyebbülést hoz.

Abban az esetben, ha valaki sokszor eljátssza a sírást, csakhogy elérjen vagy elleplezzen valamit, azzal magának is árt. Elvégre egy idő után immúnissá válik a környezet, ráadásul a szerepet játszó is sekélyes lesz, mindenféle valós érzelmek nélküli, hiszen csak játék számára az egész. Hiteltelenné válik, és az esetleges valós fájdalma esetén már nem vált ki semmilyen együttérzést, csak szánalmat és megvetést.

Az erőltetett, színpadias, műsírás kétélű fegyver. Gondoljunk csak bele egy-egy gyerek a sok hisztivel mit ér el, inkább csak felidegesíti környezetét. Vagy az, aki folyton sírdogál, hogy így kapjon több figyelmet, törődést, az előbb-utóbb teher lesz környezetének, mert fárasztó lesz állandóan babusgatni.
Na ez jelenti valós gyengeséget.

Tehát, sírjunk bátran, ha úgy érezzük, de ne használjuk manipulációra!